_haiku a wiwen
Régi sztori jön, mert az aktuális most túl lelkizős. Történet egy haikuról, ami öt év után újra rámköszönt.
Még kettőezer-kettőben volt, vagy talán kettőezer-egyben, hogy becsajoztam Schönherz koliban . Azaz egy évfolyamtársam csajával találkozgattunk, sétálgattunk, csókolóztunk. No igen, akkor még vállasabb voltam az évfolyamomnál. Meg akkor még úgy volt, hogy költő leszek. Az udvarlást nagyon nem vittük túlzásba, meg ugye egy koliban mi maradhat titokban...
Szóval egyszer bementem tanulni, aztán volt valami hepaj, talán pont a lány névnapja, ami engem akkor teljesen váratlanul ért. A lényeg, hogy az analízis gyakfüzetem ottmaradt a konyhaasztalon. Mire visszamentem érte, közölte a lány, hogy hát ő beleírt, rárajzolt, ugye nem baj? Dehogy baj, csak nem kéne más csajával kezdenem.
A boritóra egy spirált és egy tehenet rajzolt, Bim-boo-t, mert egy plüsstehenet kapott az aznapi névnapjára. Az egyik belső oldalra meg apró betűkkel ezt a szöveget skribálta fel: "Álom: mese önmagunkból önmagunknak." A lépcsőházban kergetőzős jeleneteket most kihagyjuk, meg azt is, hogy miért rossz másodiknak lenni. A rajzokra és a szövegre válaszul egy haikut írtam:
Álom
r-nek
Csak egy fuvallatt
Csak könnyedén átszalad
Esőt hagy hátra
Ez a háromsoros jött most szembe a Magamról mezőben. Büszke vagyok, na.
- Címkék: élet, vers
- ____2007-02-20 20:53:11 bridgeman (hozzászólások: 1) Hozzászólás RSS
1 hozzászólás eddig