_A megérdemelt pihenés
Volt itt hajtás rendesen. Megírtam, kijavítottam, bekötöttem, belezöldültem , ahogy azt kell . Ilyenkor félek egy kicsit, hogy lemaradok az életem legfontosabb pillanatairól, hiszen csak pörgök, tanulok, melózok. Félek, hogy csak lehajtom a fejem, húzom az igát mint a barom, körül se nézek, és mire végére érek a barázdának, sokminden más is a végére ér.
Volt például a Felforgatókönyv, amit Annával ketten
néztünk. Illetve mögöttünk ült a csajával egy évfolyamtársam, akit
leordítottam a 2001-es schönherz qpán, hogy a kaszit hánytatom
bazdmeg ez nem mozi. Nade a Felforgatókönyv éppenhogy mozi a
javából. Annyit akartam róla írni, hogy egy Bajnokok
Reggelije -szerű könyv fut a sztori mögött. Van benne szerelem,
soksok komikum, még a nagy hollywoodi meghatódós jeleneten is
őszintén röhögünk, aztán mégse bírok róla értelmesen írni. De
nézzétek meg, érdemes.
Egy másik alkalommal Annával mentünk volna szalonnát sütni
Horányba, közbe Eszter a
gyerekkori barát jogán beszervezte a saját családját is. De az eső
erre is rászervezett, úgyhogy moziba mentünk, megnéztük hárman - az
eső nem jött - az Álom
tudományát . Illetve az Álom tudománya előtt leadták a 639. babát . Jó kis
sci-fi volt, Eszter szerint ízig-vérig antiutópia a '70-es
évekből. Szatírikus képet fest az egyedül élők társadalmáról.
A 692. baba után jött az Álom tudománya érdekes képi világgal és
legalább olyan kaotikus történetmeséléssel, amit az öcsém szokott
előadni. Öcsémet lehet imádni, lehet utálni; van, aki érteni véli,
mit hord össze, van, aki nem, de ha őt hallgatod, egy idő után tuti
szédülni fogsz. Na, ilyen volt ez a film is, szédületes
képi világot hoztak össze, meg egy kamaszos-tragikus szerelmi
történetet. Lehet, nem pont az alvásmegvonás időszakában kellett
volna nézni, mindenesetre egyedi élmény volt.
Szóval két film, mindkettő a diplomamunka beadása előtt, csak
utólag rögzítem őket. Kimaradt a sok esmo-s zrika, de ez így is van rendjén. Nem
anyázunk blogban, csak csendesen levonjuk a tanulságokat.
Most pénteken viszont gyűrűavató
szakestély helyett a Transform Quintet
koncertjére mentünk a Castróba.
A Castróban továbbra se lehet elbújni, ha nem foglalsz asztalt, még
leülni se nagyon. Ráadásul a Transform Quintet olyan jazz-t
játszik, amire oda kell figyelni. Ha csak félfüllel, a barátnődet
ölelgetve hallgatod, akkor azt mondod rá, hogy ricsajos. Ha
figyelsz, akkor érdekes, meglepő, zseniális zene lesz. Lenyomtak
két egyórás blokkot, a második végén kicsit elszabadultak,
jammelgettek, hallhattunk derbuka-szaxofon kérdezz-feleleket, aztán
meg hosszú vastapsot.
Majd hazaséta, majdnem belefulladtam az öcsém szivarjába: nem kell
letüdőzni. Meg az öcsit se kell leordítani, amikor épp tele a szám
füsttel.
Azóta meg pihi van, DVD-zés,
döglés, kirándulás, tudjátok :P
- Címkék: ajánló, élet, film, szerelem
- ____2007-05-20 23:10:05 bridgeman (hozzászólások: 1) Hozzászólás RSS
1 hozzászólás eddig