_Múzeumok Éjszakája - 2007
Nahát, még mindig a diplomavédésemen gondolkodom, hogy hogyan jöhettem volna ki jobban a dologból: többet alszom, udvariasan rendreutasítom a bekiabáló bizottsági tagokat, vagy mielőtt válaszolnék a bíráló kérdéseire, elmagyarázom, hogy a kérdései miért irrelevánsak.
Szóval félig ezen gondolkodtam, félig meg már belelazultam a felnőtt létbe, de azért elmentünk a Múzeumok Éjszakájára . Ugyanott voltam, ahol tavaly : a Lumúban és az Iparművészetiben, csak ma nem volt VB negyeddöntő.
A Lumúban a Breuer-tárlatvezetésen hatalmas tömeg volt, úgyhogy alternatív útvonalon jártuk körbe a székeket-asztalokat-épületeket. Fura, hogy a múzeumban Ikeát rendeznek be, aztán mégse lehet kipróbálni egyik nyugányat se. Pedig biztos lenne kereslet az utángyártott Breuer bútorokra. Egy-egy érdekesebb karosszék, farostlemez asztal-szék szett tuti kapós lenne. Meg az a csőszék is, amit Anna említett, hogy híres, és tényleg .
Ezután átmentünk az Iparművészeti Múzeumba, hogy megnézzük az Eszterházy-kincseket. De akkora sor volt, hogy inkább Eszterházy sütiket próbáltunk, kicsit játszottunk a díszletnek kitett darbukán, ilyesmi. Épp elindultunk az állandó kiállítás felé, amikor feltűnt egy emu lány akiről második pillantásra kiderült, hogy inkább fiú és balettáncos. Rögtön utánaszökkelt egy valóban lány táncos, majd mégegy fiú. Jól szórakoztunk rajtuk, ahogy körbeugrálják a látogatókat.
Aztán jött valami zene a múzeum aulájából, és mire odanéztünk, az emuk épp lejöttek a színpadról, és ment tovább a balettos divatbemutató, az "Iparművészeti Egyetem és a Budapest Kortárstánc Főiskola közös divatperformansza". Az elején csak lestünk, hogy hogyan lehet így mozogni. Anna talán a ruhákat is nézte, nekem azokra nem volt érkezésem. A műsor második fele viszont.. A romlott nő figuráját két óriási, szivacsból mintázott mellel ábrázolták, az egyik a ruhájában, a másik meg kilógott belőle. Amúgy egy szerelmi sokszöget vezettek elő, mátrixos-lassított verekedéssel, összevissza megjelenő szivacs nemi szervekkel mi meg csak röhögtünk.
Már majdnem leléptünk volna, amikor észrevettem KG-t, a Ford Piramis korábbi tulajdonosát, ahogy a játszóház egyik asztalánál végtelen türelemmel magyaráz valamit. Ez a valami a cubicup , térbeli amőba, térbeli malom, és a végén ebből is piramis lesz. Úgy ámuldozom rajta, mint gyerekként a hinta működésén, hogy hát miért mozog, ha nem löki semmi?
Annyira lefoglalt a játék, hogy majdnem az egész hastáncbemutatóról lemaradtam. Anna szerint amit én láttam, az már csak levezető volt, és félelmetes, mit tud a csaj a saját testéről. A nap vége az amatőr török néptáncosok bemutatója volt, meg egy kis nyomorgás a 906-oson. Az Oktogon és a Nyugati között láttuk sph3rt a busz ablakából. Ősszel eltűnt, mint tyúkszar a fűben.
- Címkék: játék, múzeum, tánc
- ____2007-06-25 00:53:46 bridgeman (hozzászólások: 2) Hozzászólás RSS
2 hozzászólás eddig