_Nyaklánc
Kétezerben, amikor nagykorú lettem, kaptam a nagymamámtól egy
nyakláncot. A lánc finom, szinte pókfonálnyi, rajta cseresznyemag
nagyságú földgömb. Ez volt az első, amit az unokáinak adott.
Tizennyolc évesen nem tudtam mire vélni: a láncot túl vékonynak,
sérülékenynek, a földgömböt pedig a formája miatt túl nőiesnek
találtam. Akkoriban a tanáraim az egyik legjobb, de kicsit lusta
diáknak tartottak. Az edzőim lelkes, szorgalmas, de valahogy mégis
lassú kajakosnak könyveltek el. Kedélybeteg, mondta Cseti bá. Sokat
iszol, mondta az anyám.
Azóta felhagytam a versenysporttal. Leérettségiztem. Irodalmi
folyóiratokban publikáltam, aztán felhagytam a versírással.
Lediplomáztam. Két éve járok pszichoterápiára, egy éve azon
dolgozom, hogy Java EE szakértő legyek. Az ékszer maradt olyan,
amilyen: a lánc szinte pókfonálnyi, rajta cseresznyemag
nagyságú földgömb. És most már, öt évvel a nagymamám halála után,
tudom a megfejtést:
"Ha vigyázol magadra (ez a lánc), még sokra
viheted (ez a földgömb)"
- Címkék: család, irodalom, nyaklánc
- ____2009-03-17 22:37:49 bridgeman (hozzászólások: 1) Hozzászólás RSS
1 hozzászólás eddig