_melancholy
Úgy tizenhat-tizenhét lehettem, amikor a jobb lábam be volt gipszelve, ezért kihagytam a téli edzéseket, na akkor volt időm sok zépluszt, emtévét és mjúzik bokszot nézni. A mjúzik bokszon meg mindig megjelnetek ezek a nagyhajú gitáros fájdalmas-szomorkás emberek és arról énekeltek, hogy see the sadness in their eyes.
Később beszereztem valamelyik albumukat, ami azért volt nagy teljesítmény, mert a zsebpénzemből kijött havi egy-két koncert, de akkor aszkéta módra mulattunk: kint kalinka, bent max egy sör. Aztán valahogy mégis került hozzám egy Iced Earth album, rögtön kölcsön is adtam a Kanyónak. Ennek ellenére még mindig megvan a kazetta a szüleim lakásában.
Az albumon, nem is tudom már melyiken, de nem volt rajta az a szomorúságos dal. Ahogy egyetemre kerültem, el is felejtettem a metálzenét, egyik se mozgatott meg bennem semmit, mert vagy a végtelen gitárszólók untattak halálra, vagy egy átlagos Nirvana daltól kicsit egyszerűbb himmnuszoktól dőltem a kardomba. De eljött a Zinternet, a Wepkettő, a Jútyúb, és íme. Nézzétek , lássátok, hallgassátok. A szomorkás, nagyhajú emberkék.
- Címkék: ajánló, zene
- ____2006-11-05 20:32:27 bridgeman (hozzászólások: 1) Hozzászólás RSS
1 hozzászólás eddig