Egyszerű: fogadjunk el egy csábító szakmai ajánlatot, aztán dolgozzunk sokat, és voila. Erről sajnos lecsúsztam, Java-zok helyette. De ha ismertek python-fejlesztőket...
Lassan két éve járok hórázni. Azaz idétlen zenére idétlenül mozgok, és élvezem a dolgot. Ha véletlenül mégse, akkor meg a csajokat nézem. Idén a szokásos őszi kiruccanásunkat a Markazi tónál tartottuk. Gyönyörű, festői táj, síma víztükör, horgászok, és nagy-nagy csend. Egyedül a hőerőmű hármas füstoszlopa nem illik az idillbe, de Budapesthez képest így is igazi szanatórium az erőmű hűtőtava.
Így van ez, szeretem, ha sok a lehetőségem, de nem szeretek választani. De végül az xxx céghez megyek, legalább egy évre. Nem multi, de itt dolgoznak a Sun oktatói. Asszem, jó lesz. De valamiért non-stop aggódom.
Válsághíreket olvasgatva akadtam erre a gyöngszemre. A címéről eszembe jutott egy régi makroökonómia-óra (Budapesti Mérnöktanoda, 2. félév), aminek az volt a tanulsága, hogy a pénz tulajdonképpen fizetési igéret. Gondoltam, nézzük meg ezt részletesebben.
A szerartás után, kezdődött, rögtön amikor kijöttünk a zsinagógából. Egész pontosan úgy kezdődött az egész, hogy nem jöttünk ki a zsinagógából, hanem szépen összetömörültünk az udvaron. Néztünk egymásra, hogy akkor mi lesz most a csuklyában szarozás másnapján. A rabbi csak annyit mondott, hogy olyanok vannak kint, akikkel nem akarunk találkozni.
Az a perverzióm, hogy az informatika szakra járok, és közben néha verseket írok, meg a dokk.hu -n gyilkolászok. Úgyhogy igyekszem ide is érdekesen írni, aztán ti majd döntötök, sikerült-e.
