Most néztük meg az Ünnepet a Vígszínházban. Jó darab. Sokkolt. Jól, túlontúl jól mutatják be, milyen az, amikor egy egész család nem vesz tudomást valamiről. Csak mondogatják, nincs is semmi baj; minden rendben van.
Szóval Ünnep. Kötelező.
Most, hogy befejeztem a Paulust - majd irok is róla (a hosszú i-t meg elvitte a kiscica) - elkezdtem a Semmi művészetet olvasni. Találtam is néhány idéznivalót - ha szerencsém van, akkor maga Esterházy irta őket:
Újabban egy csomó mondanivalóm lenne. Hogy Magyarországon a harmincas évekre hajaz a jogbiztonság, és még recesszió is közeleg. Vagy hogy több rock-koncert és/vagy Fradi-meccs kéne, és akkor nem dobálnák meg a buzikat.
Ezt a posztot már megírták mások, csak hosszabban, mint ahogy én írtam volna. Mert igen, krimi, jó krimi, olyasmi, mint a Rózsa neve, csak nem annyira hosszú. Csak ajánlani tudom.
Igen, szoktunk reggelente is dugni, de ez a bejegyzés másról szól. Mégpedig P.G. Wodehouse egyik könyvéről.
Csupa régi zene jön most. Kezdjük a Yonderboinak egy 2000-es mixével, a Phonotékával. Vannak benne dalok, amik tetszenek, másik kifejezetten idegesítenek. Az előbbiek közé tartozik egy nagyon szuggesztív darab, aminek csak úgy félig-meddig értettem meg a szövegét. Végül harmadjára csak megtaláltam: ez a Ian Brown féle F.E.A.R.. Nosza, hallgassuk meg a többit is - rögtön leszedtem egy válogatást. Abban pedig ott figyelt a Keep what you got aminek a verse része a Heart-Shaped Boxra hasonlít. Most lehet beszólni, hogy én mindig csak a Nirvanara gondolok. De inkább hallgassatok zenét:
F.E.A.R
Definitely, Maybe: kicsit szirupos, néha vicces. Igazából semmi érdekes, semmi különleges nincs benne, csak soksok flört, néhány hülye karakter, és azoktól pont jó, pont szórakoztató lesz a film.
Szerdán voltunk színházban: megnéztük Az élet, mint olyan-t. Kern részeinél röhögtünk, a jiddise hisztérikát játszó Kútvölgyi Erzsébetnél kókadoztunk, aztán elgondolkodtunk az öregségről. Milyen lesz, ha majd nekem se áll fel? És milyen lesz, ha évekig nem beszélünk egymással, ha évekig a szőnyeg alá söpörjük a problémákat? Minket is ki fognak majd röhögni a fiatalok? Vagy csak akkor, ha mi is a szőnyeg alá stb.
Este láz, hányás a ház kapujában (a fele a zacskóba ment), autóval ügyeletre, ügyeletről MÁV-kórházba. Na, ott kezdődött az igazi kálvária. Először is, az EKG-hoz le akarták borotválni a szőrt a mellkasomról. Majd megúsztam zselével. Kicsit még flörtöltünk a nővérekkel, majd elmentünk ultrahangra, aztán megvártuk az éppen műtő orvosokat.
Mostanában a Bevezetést olvasom. Meditatív, mint a zen koanok. Formára meg olyan, mint egy elbaszott irodalmi szöveggyűjtemény .
És valóban, voltam kedden Balcsinál sulyomnézőben. Balcsi amúgy nem csak iparművész, hanem lelkes terrarista, rengeteg pókkal, gekkóval, tücsökkel-békával-botsáskával. Így a sulymot megnézni csak pár perc jutott, de abba a pár percbe pont belefért a Smoke on the water.
Vagy a hirtelen januári tavasznak, vagy a kezdődő influenzával járó túlkompenzációnak köszönhetem, de szárnyalok. Azaz pörgök, tele vagyok energiával, ígyaztán rengeteget mászkálok, alkotok, hülyeségeket beszélek. Például ezt a blogot néha alig olvassák, néha rengetegen, ezért nem is írom le, hol milyen tangát láttam kivillani. Ettől még simán lehet hülyeségeket beszélni, így lesz ez a poszt kaleidoszkóp: sok, kicsi és színes.
Mennyire felelős a tetteiért egy tizenegyéves gyerek? És a környezete? Hova vezet, ha az ügyvéd előtt hülyeségeket beszélünk? Ezekről a kérdésekről szól az Atonement (Vágy és vezeklés). Olyasmi, mint a posztmodern regény, csak filmben: nagy érzelmek, dráma, szép képek, de a történet, az valahogy elmaradt, szétszakadt, eltűnt. Próbáltam értelmezni/kitalálni a filmet, hogy mikor gyárthatták, mikor játszódhat, de nagyon lassan állt össze a kép.
Aki fáradt, az pihenjen, fogalmazta meg Andi nagyon találóan. Szombaton még ment is, csak kicsit dolgoztam, hogy jól essen, amúgy meg Bucklert ittam, és aludtam délután. Nade a vasárnap!
Az a perverzióm, hogy az informatika szakra járok, és közben néha verseket írok, meg a dokk.hu -n gyilkolászok. Úgyhogy igyekszem ide is érdekesen írni, aztán ti majd döntötök, sikerült-e.
