Kétezerben, amikor nagykorú lettem, kaptam a nagymamámtól egy nyakláncot. A lánc finom, szinte pókfonálnyi, rajta cseresznyemag nagyságú földgömb. Ez volt az első, amit az unokáinak adott. Tizennyolc évesen nem tudtam mire vélni: a láncot túl vékonynak, sérülékenynek, a földgömböt pedig a formája miatt túl nőiesnek találtam. Akkoriban a tanáraim az egyik legjobb, de kicsit lusta diáknak tartottak. Az edzőim lelkes, szorgalmas, de valahogy mégis lassú kajakosnak könyveltek el. Kedélybeteg, mondta Cseti bá. Sokat iszol, mondta az anyám.
Azóta felhagytam a versenysporttal. Leérettségiztem. Irodalmi folyóiratokban publikáltam, aztán felhagytam a versírással. Lediplomáztam. Két éve járok pszichoterápiára, egy éve azon dolgozom, hogy Java EE szakértő legyek. Az ékszer maradt olyan, amilyen: a lánc szinte pókfonálnyi, rajta cseresznyemag nagyságú földgömb. És most már, öt évvel a nagymamám halála után, tudom a megfejtést:
"Ha vigyázol magadra (ez a lánc), még sokra viheted (ez a földgömb)"
Tovább »
Most, hogy befejeztem a Paulust - majd irok is róla (a hosszú i-t meg elvitte a kiscica) - elkezdtem a Semmi művészetet olvasni. Találtam is néhány idéznivalót - ha szerencsém van, akkor maga Esterházy irta őket:
Tovább »
És milyen az élet a napsütötte, májusi Helsinkiben? Hát, dolgos.
Tovább »
Mostanában a Bevezetést olvasom. Meditatív, mint a zen koanok. Formára meg olyan, mint egy elbaszott irodalmi szöveggyűjtemény .
Tovább »
Jelentem, megérkeztem Helsinkibe. Még Pesten a taxis elmesélte, hogy ő bizony nem néz TV-t, mert minek? úgyis ott az Internet, hát nem? Helsinkiben a taxis nem mesélt semmit. A szobámban viszont van wifi, nagyon jó. Ennek örömére már dolgoztam is egy kicsit. Csók mindenkinek.
Végül hadd ajánljam Lackfi János programját, a szombati Kreatív Írás Konferenciát :
Tovább »
A Moszkva-tér mozgólépcsőjén fejeztem be Kelecsényi László Egy híján húsz című szaggatott regényét.
Tovább »
Itt azt olvashatjuk, hogy Jónás Tamás felmászott a Szabadság-hídra. A tűzoltól megalázón beszéltek vele, lehozták, a rendőrök lent megverték, a felelősséget szokás szerint kikerülték. Igen, nagyon elbántak Tamással. A rendőrség sincs a helyén, önbíráskodik, hatalmaskodik az emberek felett. Ez sincs rendben.
Tovább »
Ezért gondolom azt, hogy a tandíj bevezetése sokat javítana a felsőoktatáson. Más kérdés, hogy valahogyan támogatni kell a szociálisan rászorulókat, hogy akinek érdemes, az tanulhasson.
Tovább »
Olvasom a Harry Potter and the Order of the Phoenixet, és azon mélázok, hol lett valóság a meséből. Miért annyira hihetetlen, hogy a szereplők kilépnek három dimenzióba? Miért annyira furcsa, hogy a valamiképp mindig megmenekülő Potterről kiderül, hogy csak mázlista, hogy hihetetlenül nagy teher neki ez a sok szerencse, ahogyan négy tanév alatt háromszor túlélte a leggonoszabb varázsló, Lord Voldemort támadását?
Tovább »
A mai nap a műélvezeté.
Tovább »
Vagy mint a balin, ahogy felkavarja az iszapot az öböl alján, egy pont ilyen barna köd tekeredett a kanalára, ahogy a teáját kevergette.
Tovább »
A mai blogolnivalót kétfelé osztom. Ezek itt a tények.
A kori-futás az valami olyasmi, mint a kocsmafutás. Az meg olyan, hogy körbemész ezer kocsmán, mindegyikben csak egy sört vagy egy felest iszol, és nem is érted, hogy amikor kijönnél a huszadikból, akkor miért nem tudsz már járni. Na, a kori-futás az ugyanez, csak sokkal kevesebb a műjég, mint a kocsma.
Tovább »
"Earthlings went on being friendly, when they should have been thinking instead."
Tovább »
I recently finished the book On the Road to read. Let me quote a handful of sentences i fall in love with.
Tovább »
- Meg tudsz majd szokni? - kérdezte.
- Egyetlenem - mondta az asszony.
- Velem alszol az éjjel?
- Igen - mondta az asszony.
- A gyerek hol alszik?
- Majd a földre ágyazok neki - mondta az asszony. - Nagyon mélyen alszik.
Tovább »
További irodalom bejegyzések a Blogteren
