Tegnap a Harcsa Veronika Quartett koncertjén voltunk sperkával Budakalászon. Verát a suliból ismerem: volt egy közös gyakorlatunk, ahol véges automatákat, LR(k) elemzőket meg veremautomatákat terveztünk. Akkor még nem tűnt fel, hogy mennyi érzékiség van a csajban.
Hát olyan, hogy jött a soksok hang, de annyira sok, hogy még a kávé után se tudtam az éppen szólózó hangszerre figyelni, és egyszercsak az összes érzékszervemet betelítette a zene, és még csak az este harmadánál jártuk. Végül abbahagyták, én meg csak néztem magam elé bután.
Jan Garbareket először a munkahelyemen hallgattam. Ez a titkárnőnk egyetlen jó tulajdonsága, hogy jó zenéket hallgat és hallgattat.
Olcsó út Helsinkibe
Az a perverzióm, hogy az informatika szakra járok, és közben néha verseket írok, meg a dokk.hu -n gyilkolászok. Úgyhogy igyekszem ide is érdekesen írni, aztán ti majd döntötök, sikerült-e.
