_Nyaklánc
Kétezerben, amikor nagykorú lettem, kaptam a nagymamámtól egy nyakláncot. A lánc finom, szinte pókfonálnyi, rajta cseresznyemag nagyságú földgömb. Ez volt az első, amit az unokáinak adott. Tizennyolc évesen nem tudtam mire vélni: a láncot túl vékonynak, sérülékenynek, a földgömböt pedig a formája miatt túl nőiesnek találtam. Akkoriban a tanáraim az egyik legjobb, de kicsit lusta diáknak tartottak. Az edzőim lelkes, szorgalmas, de valahogy mégis lassú kajakosnak könyveltek el. Kedélybeteg, mondta Cseti bá. Sokat iszol, mondta az anyám.
Azóta felhagytam a versenysporttal. Leérettségiztem. Irodalmi folyóiratokban publikáltam, aztán felhagytam a versírással. Lediplomáztam. Két éve járok pszichoterápiára, egy éve azon dolgozom, hogy Java EE szakértő legyek. Az ékszer maradt olyan, amilyen: a lánc szinte pókfonálnyi, rajta cseresznyemag nagyságú földgömb. És most már, öt évvel a nagymamám halála után, tudom a megfejtést:
"Ha vigyázol magadra (ez a lánc), még sokra viheted (ez a földgömb)"
- Címkék: család, irodalom, nyaklánc
- ____2009-03-17 22:37:49 bridgeman (hozzászólások: 1)
