Láttam quadro-terepjárókat, sífutókat, kutyasétáltatókat, de én voltam az egyetlen, aki futni próbált. Szembeszélben, időnként csaknem bokáig süppedve a hóba pont ugyanúgy botladoztam, mint 13 évesen a BKV előrében.
Úgy látszik, az átlag pszichomókus egész Európában ugyanabból az anyagból van.
Elkövettem egy irodalmi bakit az előző postban, most helyreigazítok
Egy-két hete lőttem egy tengeres képet, amire a fölnőttek csak azt mondták, ez bizony egy hómező. Úgyhogy ma csatangoltam egyet a Helsinki-Espoo közti sztráda mentén, és dokumentáltam, hogy mégis tenger.
Az a perverzióm, hogy az informatika szakra járok, és közben néha verseket írok, meg a dokk.hu -n gyilkolászok. Úgyhogy igyekszem ide is érdekesen írni, aztán ti majd döntötök, sikerült-e.
